Zoey felnézett a Kékségre… várta gúnyos pillantását , de az nem nézett rá. Majd „Mark” hirtelen a kezébe teleportált két kardot…

-Ezekkel döntjük el- szólalt meg és Ichigo elé dobta az egyik tört… Zoey felállt a karddal az oldalán. Nem akart támadni… nem akart harcolni szerelmével… felnézett az égre… ott a felhők gyorsan és sötéten kavarogtak, úgy mint fejében a megválaszolatlan keserű kérdések, melyek válaszait talán egy ember tudja: szerelme, Mark. Ichigo még egy utolsó pillantást vetett a gyülekező, semmi jót nem ígérő, borús felhőkre, miket a szél szárnyai tereltek, amik addig cirógatták a lány selymes arcát, a láthatatlan, bársonyos kezükkel , míg annak tekintete keményen bele nem nézett a Kékség szemébe…

-Rendben van!- közölte az ellenségével…

Lassan, de biztosan elindultak egymás felé…

Szemükben eltökéltség tükröződött…

Összecsaptak.

Egyikük sem próbált meg védekezni. Mind a ketten támadtak… Zoey a Kékség mellkasán ejtett hosszú, ám kevésbé mély sebet…Míg ellensége az ő szívét vette célba… ám rosszul célzott és a lány vállát találta az „ütés”… rövid és mély sebet horzsolva rajta.

A finom bőr felszakadt… Zoey vércseppjei a földre hullottak, öntözve a százaz földet… Ám a lány mintha meg sem érezte volna ismét készült lecsapni…

De hirtelen eltűnt a célpont Zoey szeme elől… Erős, szúró fájdalmat érzett a hátában…Hátrapillantott… A Kékség volt ott… szerelme kardja csak úgy tüzelt a ráhulló vércseppektől…

Zoey alatt a talaj semmivé vált, azután a földre zuhanás fehér villanása az éjszakába taszította őt…

A Kékség Ichigo mellett landolt… Furcsa érzés kerítette hatalmába „Markot”… úgy érezte vmi helytelent cselekedett, de fogalma sem volt róla mi az… Odahajolt az eszméletlen, megtört lányhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy: véglegesen elpusztította-e a vadmacskák vezetőjét. Kitapintotta Zoey pulzusát… az gyenge volt és egyeletlen… Elégedetten nézett körül… majd megakadt a szeme egy színes volton. Felnézett az alakra kiben Rikát vélte felfedezni…Majd megpillantott a lány kezében egy kardot ami rohamosan közeledett felé… erős szúrást érzett a szívében… a nedves talajra zuhant, Ichigo mellé. Ránézett Zoeyra és megfogta jéghideg kezét…