A csajok Elliot után futottak… Mikor utolérték a srác egy fa előtt állt.

-Tegyétek rá a kezeteket és koncentráljatok arra, hogy kinyíljon itt egy átjáró- közölte a lányokkal le sem véve a fáról a tekintetét. Rika és Zoey engedelmeskedett, bár nem tudták miről van szó.

-Az átjáró másik végén ott vannak a többiek, ők tartják, hogy nehogy bezáruljon ez a dimenzió barlang- folytatta mondandóját a fiú… Ekkor kinyílt az átjáró és beléptek rajta az átkelni vágyók. Ez A hely belül világoskéken csillogott, miközben az óramutató járásával ellentétes irányban kavargott… Aztán rögtön elkezdte szívni őket vmi és vadmacskávézó padlójával ismerkedtek meg közelebbről. Elliot talpon maradt, viszont a két lány szépet esett a földön. Szidták is magukban a gravitációt.

-Sziasztok!- köszönt Rika, mert látta, hogy mindenki kérdőn néz rá. Zoey rögtön bevetette magát és bemutatta a vadmacskáknak új társukat, akik nem kis meglepettséggel fogadták a hírt. Ámulva ,tátott szájjal hallgatták a két lány történetét… és közben elmesélték Rikának ki is ő…

                                                  *** 

2 óra alatt Zoeynak sikerült kifejtenie a történetet, hogy hogyan találkozott Rikával… mikor a sztori végére ért, Elliot megszólalt.

-Gyere, Rika! Megmutatom, hogy hol laksz- Közölte a srác, semmi érzelemmel a hangjában. Rika felállt és elköszönt mindenkitől, majd kiment az utcára. Elliottal az élen. Egész úton szótlanul bandukoltak egymás mellett.

-Hát itt is volnánk- törte meg a csendet a srác, megállva egy sárga ház előtt.- Tessék itt vannak a kulcsok- nyújtott át Rikának 3 kulcsot- Ja és még vmi… az iskolába is beírattalak. Ebben az utcában lakik Zoey is, ő majd reggel idejön és együtt mentek suliba… Viszlát!- elindult  a srác. Rika „odadobott egy sziát” Elliotnak, majd kinyitotta a kaput és két percen belül már a házat csodálta belülről. A lány körbejárta a lakást… az ajtóval szemben a narancssárga nappali volt, amiben egy TV és néhány bútor volt nagyon ízléses elrendezésben. Mellette a konyha, ami hamar elnyerte tetszését Rikának. A nappaliból 2 ajtó nyílt, az egyik az étkező volt, a másik pedig a hálószobát. A lány nem kis örömére rózsaszín tapéta ölelte át a falakat. Ebben a helyiségben pár szekrény , egy számítógép, ami az asztalon foglalt helyet és egy ágy. Rika észrevette, hogy még van egy helyiség amit rejtély fed, ugyanis ezt a bizonyos szobát egy ajtó választja el tőle. Bement és ott volt a fürdő, ami zöld színű volt. A lány rögtön beleszeretett a lakásba és már nem csak egy háznak gondolta, hanem az otthonának. Rika berendezkedett majd elment fürödni. Mikor befejezte a tisztálkodást, belefeküdt az ágyába és pár perc múlva álom nehezedett szemére…

                                                     ***

Reggel Zoey kivételesen korán kelt, mert ugyanis félt Elliot haragjától ami utoléri, ha nem érnek be időbe a suliba. A srác tegnap közölte vele, hogy neki kell bekísérnie Rikát a suliba. Zoey ezért kénytelen volt elmenni az iskolába, pedig még mindig nem felejtette el a Markkal töltött gyönyörű napokat… Nem akarta látni expasjiát azzal a Laurával csókolózni. Összeszorult a szíve… Már majdnem lecsordult egy „gyémántszerű gyöngycsepp” az arcán mikor kopogtak a szobája ajtaján. Kitörülte könnycseppjeit a szeméből… összeszedte magát, majd kisétált az ajtón. Nem reggelizett, hanem rögtön elment Rikáért…

Eközben a másik lány is elkészült és az utcán várta Zoeyt.

-Szia Rika!- köszönt a csajszi mikor odaért a sárga ház elé.

-Hello Zoey!

-Mehetünk?- kérdezte vidáman Zoey, most már nem volt annyira szomorú.

-Hát persze! Vigyázz suli jövünk!- hagyták el ezek a szavak Rika mosolygós ajkát és a lányok elindultak a suliba…

                                                     ***

Mikor bementek az osztályterembe egy kisebb tömeg gyűlt össze Mark padjánál. Zoey rá se figyelt a szerelemes párra inkább leült a helyére. Örömmel állapította meg, hogy Laura szíveskedett elülni mellőle. Mutatta Rikának, hogy üljön le. A lány lepakolta felszerelését, majd kiment a folyosóra, Zoey pedig követte. Rika vicceket kezdett el mesélni barátnőjének, aki hangos nevetéssel jutalmazta azokat. A tömeg hamar észrevette a beszűrődő hangokat és a folyosó felé futottak. Még Mark is kisétált… mikor meglátta Zoeyt melegség öntötte el a szívét…

-„De ki lehet az a másik lány? Még soha nem láttam őt.”- gondolkozott a srác.-„De gyönyörű Zoey… És én mit tettem? Megcsókoltam Laurát és ráadásul hagytam, hogy mellém üljön. Vele járkáltam Zoey helyett, pedig jobban örültem volna, ha Zoey lett volna mellettem. Mit tettem?”- hangzottak Mark fejében ezek a szavak. Megbabonázva nézte szerelmét. Nézte most, mert tudta, hogy örökre elveszítette a lányt. Fájt emiatt a szíve… mint legutóbb Zoeynak. Egymás miatt szomorkodtak… Tekintetét Zoey arcán felejtette.

Pillantásuk találkozott, tekintetük összekapcsolódott…

-„De gyönyörű… ez a szívből jövő mosoly, még a szeme is vele nevet… Zoey sajnálom… Szeretlek…”- beszélgetett magával Mark. Zoey pirulva elkapta az arcát és elindult be az osztályterembe… utána Mark. Majd kezdetét vette az első óra.

                                                          ***

A nap végén Mark odament Zoeyhoz.

-Ööö… szia Zoey!- Beszélhetnék veled?- kérdezte félénken a fiú.

-Igen. Persze.- felelte a lány.

-Tudod rólunk szeretnék beszélni- kezdte Mark. Mivel Zoey nem szólt közbe ( minek a srác kimondottan örült) csak kérdőn nézett, folytatta tovább vallomását.- Sajnálom… amit veled tettem, hogy Laurával megcsaltalak… minden az én hibám. Tudom, soha többé nem leszünk együtt, mert elvesztettem a bizalmadat, de tudd, hogy még mindig teljes szívemből szeretlek.- mondta Mark szomorú arccal. Majd készült elmenni, de Zoey megragadta a csuklóját. Mark visszafordult és belenézett a lány szemébe. Zoey tekintetében is ugyanazok az érzések voltak felfedezhetők mint az övében.     

-Mark… én is szeretlek… adok még egy esélyt- közölte vidáman a sráccal.- Felejtsünk el mindenkit aki közénk állt – mondta és felemelte bársonyos kezét a fiú szemére téve, gyengéden lezárta Mark szemhéját. Lábujjhegyre állva belesúgta a srác fülébe:

-Szeretlek… és azt szeretném, hogy együtt legyünk… persze ha ez neked nem jelent akadályt. – suttogta … utolsó mondatát alig hallotta a fiú. Mark gyengéden védő karjaiba zárta a lányt.

-Akadály? Nekem nem –felelte boldogan a srác. Kézen fogva kisétáltak a teremből…